Tegnap volt A house meeting. Az igazgató nagyon vicces, szóval we had fun, de olyan sztorikat meséltek, hogy most már mindenki zárja az ajtót... :D De a legjobb a szelektív hulladékgyűjtés bemutatója volt. Christel fogott egy kukát egy random unitból, és elkezdte bemutatni, hogy mi miért nem való oda. Elég bonyolult, de itt annyira komolyan veszik, hogy a kukások visszaadják, hogy szortírozd ki, ha valami olyat találnak benne, amit nem kellett volna beleraknod. Ja és a barna zacskónak (ami a nem újrahasznosítható dolgokat tartalmazza) 2 euró darabja. Csak ösztönzésképp. Hát, mit mondjak, szokatlan. Kár!

Megvan a new bank account! Igaz majdnem lekéstem az időpontot (itt időpontot kell kérni), mert egy kritikus pillanatban rossz irányba fordultam, aztán amikor meg akartam kérdezni valakitől hogy hol kell várakozni, egy feldühödött flamand a sor végére küldött. Nagyon meg volt sértődve, bocsánat, hogy nem tudtam, hogy nem szabad kérdezni. :D Ez is megvolt.

Ma jött egy rendőr leellenőrizni, hogy itt vagyok-e. Ez más országokban is szokás?  Valaki kopogott, azt hittem egy random ember a koliból, erre ott állt egy felfegyverzett bácsi. Nagyon ijesztő volt! :D

journey no 3

Megérkeztem Belgiumba, at last. 20-án indultunk a népligetből Zsófival, ahol felszálltunk a rotterdami buszra, és Bécsben kellett átszállnunk egy másikra, ami Szlovákiából jött, és Brüsszel felé ment Londonba. Pesten megállapítottuk, hogy ez nem a legjobb busz, mert fura az ülés, meg egyébként is, úgyhogy már vártuk az átszállást. A másik busz viszont nem hogy jobb nem volt, de ha egyenesen ültem a térdem hozzáért az előttem lévő támlához, másrészt pedig a busz hátsó felében kb 15 cigány kisgyerek utazott néhány felnőttel, de voltak 1-2 évesek is. Hát a smell nem volt túl vidám. De legalább csöndben voltak, amíg sötét volt. Viszont reggel elkezdődött az élet, de a legjobb talán az volt amikor a mellettünk ülő fiatal anyuka tisztába tette a gyereket, majd a kakis pelenkát a mellettünk lévő kukába tette. Vidám volt! :D Ezek után Brüsszelben próbáltunk felszállni a vonatra a két táskánkkal amit nem tudtunk egyszerre megemelni, olyan nehezek voltak. Egy vonatot le is késtünk, mert pontosan indult... Fura. :) Vicces volt, amikor próbáltuk a csomagjainkat feltuszkolni a vonatra, a körülöttünk álló életerős fiatalemberek meg nem emelték volna, csak nézték hogy szenvedünk és grimaszoltak. Leuvenben már csak annyi gondunk volt, hogy tönkrement az egyik bőröndöm kereke, úgyhogy nem lehetett húzni. Kb 3/4 óra volt mire megtettük a 15 perces utat. :D But now I'm here.

Eljegyzési buli

A hosszú nyári szünet után: néhány kép az eljegyzésről.

Budapest Bár: Rózsafa virít