Oh Paris, quelle belle ville!

Még mindig nem hiszem el, hogy Párizsban voltunk. Gyönyörű a város, és az idő is nagyon szép volt! Egy baj volt vele, hogy nagyon kevés volt az idő. Mindenhol kilométeres sorok kígyóztak, és nem volt idő megvárni, hogy sorra kerüljünk. De arra jó volt, hogy megnézzük, mit nézzünk meg, ha visszamegyünk. Mert vissza kell menni. Igaz, elég szerencsétlenül indult a kirándulás, mert mielőtt felszálltunk a buszra, kificamítottam a bokám, ami a nap végére annyira fájt, hogy alig tudtam járni. In the end végül minden viccesen alakult, igaz, hogy egy órán át tartott eljutni a Notre Dame-tól a buszhoz (ennek fél órának kellett volna lennie), de mégis jól szórakoztunk. Zsuzska volt a mankóm. :) Egyébként a frissen szerzett francia tudásunkat nem nagyon kellett használnunk. Például, hogy Je suis perdue. :D De jobb is így, hogy nem vesztünk el. Már csak ezért is vissza kell mennem, hogy helyre tegyem az élményeimet ezzel a várossal. :) Ha valakit érdekel, mit láttunk, itt megtekinthetők a képek.

egyenesen

Ma délután Zsófi kivasalta a hajam! Tök jó lett, úgyhogy gyorsan csináltunk róla néhány spontán képet, mielőtt elkezd visszagöndörödni. Íme két gyöngyszem :D

Azt hiszem SOHA többé nem fogok nyavalyogni, hogy milyen drágák otthon a könyvek.

Brahms - Piano Concerto No.2 in B flat major Op.83 - PART 3 of 6 - RUDOL...

<3

Megjött az ösztöndíjam jejeje már csak a kártya hiányzik :D

Tegnap elmentünk az egyik belga fiúval táncházba, Zsuzska, Csilla és én. Nagyon jó volt, megtanultunk néhány táncot, aztán roptuk éjfélig :D Jól éreztük magunkat nagyon. És végre kialudtam magam. Úgyhogy ma irány a bolt, a bank, aztán a könyvek, aztán a zenekar!

Az utóbbi néhány napot a könyvtárban töltöttem kutatással. Kaptam egy e-mailt, hogy az egyetemen meg lehet pályázni egy ösztöndíjat, ami jár x összeggel, majd tdk-t kell írni 2012 őszre, és egyéb dolgokat csinálni. Szeretném megpályázni, csak egy gond van vele, hogy október 20-ig le kell adni a részletes munkatervet, emiatt most elő kell állítanom valami érdekes témát, de hát van még 8 napom. Úgyhogy most ezen pörgök ezerrel.
Úgy volt, hogy tegnap rendezünk egy pizsibulit. :D de végül elmaradt, mert mindkettőnknek ezer dolga volt, és elhalasztottuk október 20-ra. :D
Jaj, remélem ki fog sülni ebből valami.
És megint kezdődik a rosszul alvás. A szombati buli óta nem tudtam aludni normálisan. Mármint nem én buliztam, hanem a többiek. De én sem aludtam. Úgyhogy fáradt vagyok. De legalább vasárnap PÁRIZS!!!!!!!

De rohadt jó volt hogy az egész ház a konyhánkban üvöltött fél 4-ig.

Amióta itt vagyok, nem kellett használnom az esernyőmet. Miután megérkeztünk, kb két napig borús volt az idő, aztán kisütött a nap, és másfél hétig felhőt sem lehetett látni, volt vagy 30 fok. Nagyon szép volt! Realizáltam, hogy még nem is tettem fel ide képeket, most mutatok néhányat ennek örömére.

 Ennyire volt meleg.

 Ebben az épületben lakom. Régen zárda volt, ez a kápolna az épület végén.

Grote Begijnhof

 Még a ködös napokból. (Ez a központi könyvtár.)

Ez a városháza.

Túl az első igazi héten az egyetemen.

Ma volt az első antropológia órám, amivel lezártam az első igazi hetet az egyetemen. Már múlt héten is volt tanítás, de valamilyen okból minden órám elmaradt, kivéve a hollandot, mert az ezen a héten kezdődött. Már nem tudtam mit kezdeni magammal, annyira nem, hogy bementem Zsuzskával az egyik nyelvészet szemináriumára! :D Hétfőn van az angol irodalom órán, ami az 1800-as évektől napjainkig mindent felölel ami brit. Ennek egy része pont az a korszak amit egyszer sem tanultam meg rendesen (ha jól emlékszem az angol és német leíró nyelvtan vizsgák tehetnek róla) úgyhogy mindenképp hasznomra fog válni. A legjobb, hogy lesz benne Conrad! Kicsit más szemszögből fogjuk vizsgálni a könyveket, mint egyébként azt szokták, még nem teljesen értem a koncepciót, de reméljük lesz még jobb is. A másik irodalom órám szeminárium lesz. Az első óra nagyon inspiráló volt. Ma pedig az antropológia! Csak tudjak lépést tartani az itteniekkel. A hollandot már tudjuk milyen, nem is említem. :)

Úgy tűnik, Párizsba megyek! Meg kellett küzdeni a jegyekért, de végül is megérte 3/4 órával korábban odamenni, mert még belefértünk a keretbe. Egyetemi szervezés, az ár magába foglalja az utat és a látnivalókat is. Várom már! Jövő héten vasárnap megyünk.
A nap eseménye pedig az, hogy elmentem zenekarra, és úgy gondolom a jövő héten is menni fogok! Rajtam kívül van még 5 oboista, na ehhez nem vagyok hozzászokva. Kedvesek voltak az emberek, de mivel szinte mindenki flamand, nem nagyon erőlködnek az angol beszéddel, úgyhogy nem túl nagy élvezet velük társalogni, de a zene jó, és ezért mentem oda eső sorban. Játszottunk Narniát, Hegedűs a háztetőnt, Strausst. Nem vagyok túl jó a blattolásban, de ha gyakorlok menni fog. Örülök, hogy elmentem! Egyébként a próba a Stuk nevű helyen van, ahol színházban is voltunk. Kb olyan messze van, mint Pesten az Ádám Jenő. Laposkúszásban két perc. Szóval jól jártam megint. :)

Tanuljunk hollandul!

Túl vagyok életem első két holland óráján! Igazság szerint voltam már jobb órán is. Az első rémes volt. Már alapból, azért mert este 7-9-ig van az óra, és akkor már sok mindenhez volt kedvem, csak órán lenni nem. Borzasztóan idegesítő volt, hogy a tanár csak hollandul beszélt, és amíg azt próbálja megértetni velünk, hogy Ik ben Johanna, wat is je naam - addig oké. De amikor már a vizsgákról volt szó, meg hogy mennyibe kerül a könyv, akkor már nem volt olyan funny. Amikor meg valaki szólt, hogy nem érti, megismételte hollandul. A mai már egy fokkal jobb, de még mindig idegesít, hogy még a nyelvtant is hollandul magyarázza el, úgy hogy ugrabugrál meg színészkedik, és ha valaki nem érti, mondja hollandul. Plusz kb ötször gyorsabban haladnánk, ha nem a bábjátékozásból kéne kisillabizálni, hogy mire gondol, és nem telne negyed órába mire rájövünk, hogy most a névelőkről van szó. És ebből öt óra minden héten... Reméljük jobb lesz!

Befejeztem harmadjára.

"Pedig szívünk mélyén mindig reménykedünk a megváltásban, amely a körülöttünk lévő emberekben rejtőzik, a szemünk előtt kitáruló képekben, a dobhártyánkat érintő zajokban s még a tüdőt megtöltő levegőben is."

BigmoutH

Ma elmentünk megnézni egy színdarabot. Voltak fenntartásaim, mert annyit tudtam róla, hogy monológ, és azokra mindig nehezen tudok odafigyelni, ráadásul idegen nyelven, nem is egyen... Holland, francia, angol, német. Az elején nagyon furcsa volt, és nehéz volt követni, hogy mi is történik, mert azt észrevettük, hogy valami változás történt, hogy "más beszél", de nem tudtuk mi a kapcsolat köztük, és hogy tulajdonképpen mit is akarnak ezzel. Aztán a harmadik ilyen személyiségváltoztatásnál észrevettem, hogy kivetítették a neveket évszámokkal, mármint azoknak a neveit, akiket a színész megjelenített. Onnantól már fel tudtam venni a fonalat. Nagyon érdekes előadás volt, nagy kontrasztokkal, különböző helyszínekkel, politikusokkal, történelmi eseményekkel, korszakokkal. A világháborút például Goebbels és egy amerikai politikus beszédén keresztül mutatta be. Felváltva beszélt a német és az amerikai. Nagyon izgalmas volt a kontraszt, ahogy ellentmondtak egymásnak, és ahogy ezt előadta a visszafogott és józan benyomást keltő német, aki érvekkel próbál minket meggyőzni, és az indulattól elragadtatott amerikai az erőteljes gesztusaival és az érzelmeivel. Egy belga király az abortuszról beszélt. Hosszasan ecsetelte, hogy igenis törődnünk kell a még meg nem született gyerekekkel, akik még nem elég érettek önmaguk védelmére, mert ő nem tud közösséget vállalni azzal, hogy valaki elpusztítsa a gyerekét. Majd egy fekete férfi következett, aki nagy lelkesedéssel beszélt Kongó felszabadulásáról, amit a belgák sok évi kizsákmányolás és mészárlás után elhagytak. Aztán a rabszolgaság, az amerikai álom, és Martin Luther King halála. Aztán Osama Bin Laden és az amerikai elnökök. Bin Laden arról beszélt, milyen mélységesen felháborította, hogy Amerika támogatta Izraelt Liszabon lerohanásakor. Hogy ezrek haltak meg ártatlanul. Aztán szeptember 11. Majd Bush szeptember 11-ről: egy kisfiúról beszélt, aki ott hagyott egy labdát azzal a felirattal, hogy - Apa vidd fel ezt a mennybe, mert nem akarok addig játszani, amíg nem játszhatunk megint együtt. Majd poénra vette a figurát. "Az anyukád... vagy talán a másik apukád... mert manapság ez is előfordulhat..." és így tovább. Aztán a mikrofon hangja eltorzult és csak a kiabálást hallottuk: "Let me put this straight!" De nem tudta. A darab végén az előadó egy fiúról énekelt, és arról, hogy mit kéne megtanulniuk az embereknek: szeretni és szeretve lenni. Mindez nagyon jó előadásmóddal párosult és nagyon szép kiejtéssel minden nyelven. Örülök, hogy elmentem, megnézném még egyszer!