BigmoutH

Ma elmentünk megnézni egy színdarabot. Voltak fenntartásaim, mert annyit tudtam róla, hogy monológ, és azokra mindig nehezen tudok odafigyelni, ráadásul idegen nyelven, nem is egyen... Holland, francia, angol, német. Az elején nagyon furcsa volt, és nehéz volt követni, hogy mi is történik, mert azt észrevettük, hogy valami változás történt, hogy "más beszél", de nem tudtuk mi a kapcsolat köztük, és hogy tulajdonképpen mit is akarnak ezzel. Aztán a harmadik ilyen személyiségváltoztatásnál észrevettem, hogy kivetítették a neveket évszámokkal, mármint azoknak a neveit, akiket a színész megjelenített. Onnantól már fel tudtam venni a fonalat. Nagyon érdekes előadás volt, nagy kontrasztokkal, különböző helyszínekkel, politikusokkal, történelmi eseményekkel, korszakokkal. A világháborút például Goebbels és egy amerikai politikus beszédén keresztül mutatta be. Felváltva beszélt a német és az amerikai. Nagyon izgalmas volt a kontraszt, ahogy ellentmondtak egymásnak, és ahogy ezt előadta a visszafogott és józan benyomást keltő német, aki érvekkel próbál minket meggyőzni, és az indulattól elragadtatott amerikai az erőteljes gesztusaival és az érzelmeivel. Egy belga király az abortuszról beszélt. Hosszasan ecsetelte, hogy igenis törődnünk kell a még meg nem született gyerekekkel, akik még nem elég érettek önmaguk védelmére, mert ő nem tud közösséget vállalni azzal, hogy valaki elpusztítsa a gyerekét. Majd egy fekete férfi következett, aki nagy lelkesedéssel beszélt Kongó felszabadulásáról, amit a belgák sok évi kizsákmányolás és mészárlás után elhagytak. Aztán a rabszolgaság, az amerikai álom, és Martin Luther King halála. Aztán Osama Bin Laden és az amerikai elnökök. Bin Laden arról beszélt, milyen mélységesen felháborította, hogy Amerika támogatta Izraelt Liszabon lerohanásakor. Hogy ezrek haltak meg ártatlanul. Aztán szeptember 11. Majd Bush szeptember 11-ről: egy kisfiúról beszélt, aki ott hagyott egy labdát azzal a felirattal, hogy - Apa vidd fel ezt a mennybe, mert nem akarok addig játszani, amíg nem játszhatunk megint együtt. Majd poénra vette a figurát. "Az anyukád... vagy talán a másik apukád... mert manapság ez is előfordulhat..." és így tovább. Aztán a mikrofon hangja eltorzult és csak a kiabálást hallottuk: "Let me put this straight!" De nem tudta. A darab végén az előadó egy fiúról énekelt, és arról, hogy mit kéne megtanulniuk az embereknek: szeretni és szeretve lenni. Mindez nagyon jó előadásmóddal párosult és nagyon szép kiejtéssel minden nyelven. Örülök, hogy elmentem, megnézném még egyszer!