bibi

Jó volt a tegnap!
Csak egyetlen dolog jött közbe. Este realizáltam, hogy elfelejtettem, csütörtökre el kell olvasni a Varázshegyet. Elmentem a fszekbe, gondoltam magyarul legalább valamennyit elolvasok, ha nem is az egészet, az egészet nyilván nem. Naná, hogy a 10500 példányból egy sem volt bent! Úgyhogy németül vettem ki. Na próbáljuk meg... :D hahaha

Eger trip

Hát tegnap visszatértem.
Kedden reggel indultunk a Keletiből, és negyed 12-re értünk oda Egerbe. Elég messze voltunk az szállástól, kb. háromnegyed óra séta volt mire felértünk (a vár mellett volt) beleszámítva azt is, hogy időnként nem tudtuk merre menjünk. De viszonylag egyszerűen odataláltunk. Egyszer egy nő odajött, hogy mit keresünk - ez jó, hozzá vagyunk szokva, hogy itt Pesten esetleg az ötödik ember megáll, de nem biztos hogy végighallgat, és esetleg még normálisan is viselkedik.
A szobámban egy cetli fogadott, hogy kérjem el a 307-es kulcsát. Ott lakott valaki a helyemen. Persze a hökösök magasról tettek rá, azt mondták, ha valami kínjuk van, majd lejönnek, ne foglalkozzak vele. Idő közben előkerítettem az illetékest, aki beköltöztette a barátnőjét a helyemre, úgyhogy este egy művelet volt bejutnom hozzájuk, aztán át a szobámba, mert senki nem volt közülük az épületben. Csodás. Csak egy kicsit néztek elmebetegnek amikor már harmadjára mentem le kicserélni a kulcsokat. Amúgy egyedül voltam a szobámban, aminek mellesleg nem lehetett becsukni - és így zárni sem az ajtaját. De szerencsére volt egy előszoba, ami szintén zárható volt, úgyhogy a cuccaim legalább nem voltak veszélyben.
Szóval kedd. Odaértünk. Arról beszélgettünk Sárival, hogy biztosan lesznek azért elszállt agyú hülyék. És az első ember akivel összetalálkoztunk? Ilyen volt. Hihetetlen! Az első kérdése az volt: És a te témád miért jelentős? Mindezt olyan stílusban, hogy nem tudod, a bicskád nyílik ki előbb, vagy ehelyett szaladnod kell hogy találj egy wc-t. Vagy valamit. Majd ezek után: Az én témavezetőm az egyetlen ember aki ezzel foglalkozik az egész országban! Hát, örülök neki, szivi. Nem hagytuk szegényt kibontakozni, mert végig a saját hülyeségeinken poénkodtunk, nagy valószínűséggel a gyerek elmebetegnek nézett, but nevermind, mi is őt. Még meg is jegyezte, hogy nem tűnök túl stresszesnek.
A konferencia. 8-an voltunk a tagozaton: angol nyelvű költészet és próza. Az előadások alapján úgy gondoltam, hogy nem voltam színvonal alatt. Volt például egy srác, aki az a típusú öntelt *** aki halálosan görcsöl, hogy ő legyen a legjobb. Olyan előadást tartott, amiből senki nem értett egy szót sem, felolvasta, tele volt idegen szavakkal és olyan bonyolult mondatokkal, hogy követhetetlen volt. Szegénybe jól bele is kötöttek. De a csúcspont Winnetou volt. Nem tudott angolul, összeszedetlen volt, makogott, és nevetségesen viselkedett, például úgy indította az előadást, hogy nem tartana magyar összefoglalót, ha valakit esetleg érdekel, szívesen elmeséli egy kávé vagy egy sör mellett valamelyik kocsmában. Majd miközben beszélt időnként odament a zsűrihez és töltött magának a vizükből. Ennek ellenére második lett! :D Az első pedig egy csaj, aki a Dorian Grayről írt. Az övé legalább jó volt.
Egy kicsit csalódás volt ez az egész, mert sokkal többet képzeltem bele, mint ami volt valójában. Persze örültem volna, ha helyezést érek el, de nem is emiatt, hanem azért, mert hogy Winnetou második lett, ezt valahogy nem tudom összerakni. Ahhoz képest, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak egy ilyen díjnak, egyáltalán nem biztos, hogy az kapja meg, aki megérdemli. Ha másra nem is volt jó, arra igen, hogy legalább azt láttam, hogy nem voltam rossz helyen. Úgyhogy reméljük legközelebb sikerül. Mert alapvetően magát az eseményt élveztem, jól éreztem magam az előadás alatt is, persze leszámítva, hogy ideges voltam.
Nagyon jó, hogy végre túl vagyok rajta.

A hét első performansza letudva! Köszönöm annak, aki gondolt rám, annak főleg, aki el is jött. :)

Haláli

Megzabálom!!!

!!!

Hétfőn és kedden is fél 5-kor lehet rám gondolni!

pix

Nem csak azért jött jól az újratelepítés, mert végre működik is a gépem, hanem mert ezért át kellett másolnom a dolgaimat a külső vinyóra, amin valamilyen véletlen csoda folytán ezer éves képeket találtam, gondolom egy régebbi mentés eredményeképpen, nem is tudom, eddig miért nem vettem észre őket. Néhányat muszáj közzé tennem...
Kicsit hosszú lesz, bocsi.

 Ez a kedvencem XD does he slam his keyboard? Valószínűleg... Hogy hangozhat?? :D

 Kis 12.d :)

 

Ez meg a saját külön bejáratú balatonom :D

 Ehhez nem fűznék semmit.

 És a szalagavató! Ezt a képet már ezer éve kerestem, de csak myvipről tudtam leszedni nagy nehezen - egy tortúra volt oda bejutni - de most MEGVAN!!

 Megint csak kicsi én. A sorrend nem jött össze. Itt épp Balatonfödváron.

 Még egy szalagavató, most rumba.

 Zászlótartók ajjajj itt még nem sejtettek semmit!

 A koleszor özönvíz :D Lapáttal és tányérral a szárazságért.

:D

Üdvözöljük a windows 7-et a gépemen.

Eljutottam arra a szintre, hogy már itthon sem tudok aludni. Ez egy kicsit aggaszt. Mi lesz velem a jövő héten? ...

A CEU-ból jelentkezem. Kéne egy kis agy. Nem tudom már hányszor kezdtem neki a legutóbbi bekezdésnek. Weissmann's theory, demarcated usage of libido, comprising realitites, psychosis... Omg... De legalább realizáltam, hogy van wifi. Ez hamarabb is eszembe juthatott volna! Na de inkább olvasok tovább, ha már nem megyek be fordításra. Lacan rlz!

Saját fülemmel hallottam, amint Siegmund Yucker (svájci születésű nyájas ember, aki súlyos emésztési zavarokkal kínlódott állandóan, s oly rettenetesen sánta volt, hogy a feje minden lépésnél egy negyedfordulatot tett) elismerően kijelentette, hogy Jim korához képest "iken naty teljeschítménjű", mintha csupán holmi lóerőkről lenne szó.

MEGKAPTAM LEUVENT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Le Moulin

I intend to learn this. (L)

Ma vagyunk 40 hónaposak :)

babytalk (L)

ez nagyon lol  ^^

vattaf...

Olvastam egy seminar-t Lacantól, tiszta sikerélmény volt, hogy simán megértettem. Még érdekes is volt. Aztán bementem a német órámra. Én angolon is keveset beszélek, úgyhogy ebből még gyököt is kell vonni, na németen meg annyit. Egészen motiváltnak éreztem magam, szótáraztam, tudtam miről van szó, mondtam egy-két jó megoldást, aztán meg egy hülyeséget. Más igét használtam, mint amit szoktak. Egyszerű volt, tudtam is a jó megoldást, csak elrontottam. Erre a tanár kiröhögött! Biztosan nagyon vicces volt, de pont előtte cseszte le a csoportot, hogy nem készültünk (holott én most készültem először) és hogy így nem lehet dolgozni. Hozzáteszem, majdnem mindenki csinált valamit, de senki sem szólalt meg. Lehet, hogy ugyanazért, mint én. Kérdem én: mégis miért dolgozzak? Azért, hogy ha végre meg merek szólalni, akkor kiröhögjenek? Ezért gyűlölöm a német szakot. Ha a motiváció legkisebb csírája is megjelenne bennem, akkor biztos, hogy valahogy elveszik a kedvem. Tényleg nem éri meg német szakon dolgozni. De legalább este koncert.

Kész vagyok a TDK előadással. Most, ebben a pillanatban fejeztem be a magyar összefoglalót. Most már maximum kis alakítások várnak. "Kis" alakítások. De nem baj, a nagyja megvan. Csütörtökön performance, és kiderül, milyen. Remélem jó, mert ha nem, öngyi leszek. :D

ilyen is van?

Ma kenyaiak voltak a koleszban, és beszéltek magukról, és a misszióról amit a maszájok között végeznek. Nagyon nyitott, vidám és szimpatikus emberek. Nem elhanyagolható az sem, hogy nagyon szépen énekelnek, ordinary people, de egy hamis hangot sem hallottam! Jó nekik. Aztán meséltek az életkörülményeikről. A brit elnyomásról. Valaki megkérdezte, hogy milyen viszonyban vannak az angol kultúrával, mit gondolnak a brit uralomról. Mire a lelkész azt mondta, hogy 60 évig voltak rabszolgák a saját hazájukban, de megbocsátottak, elfelejtették, hiszen keresztyének, és most, hogy már ismerik Istent, a testvéreik. És az a szép az egészben, hogy ezt komolyan is gondolják. Azt hiszem, példaértékű, ahogy ezek az emberek gondolkoznak, melyik magyar mondaná azt, hogy megbocsátott pl az oroszoknak? Mi csak fortyogunk örökké és tépegetjük fel a sebeinket, mert az nekünk jó. És ők talán még rosszabb körülmények között is élnek mint mi...

photo

Ma leadtam az Erasmus pályázatot. Nem volt egyszerű. Egyébként sem kapkodtam el a dolgot, mert ma intéztem el mindent, de a legnagyobb problémám az volt, hogy a fénykép teljesen kiment a fejemből. Gondoltam valaki biztos tud a közelben fényképészt. De nem tudott. Nem akartam az aluljáróban fényképezkedni, mert sokba kerül, és nem akarom elcseszni, úgyhogy gondoltam elmegyek a Mammutba, mert ott voltam már egy helyen, ami jó volt, egyébként is volt időm. Úgyhogy elmentem. De nem találtam azt a helyet, ahol jártam régebben, úgyhogy bementem abba az egybe, ami volt. És ki vagyok rajta akadva! Az a csávó... egyrészt bunkó volt, másrészt nem csinált semmit, az egész process kb 30 másodperc volt, ennyi pénzért... Vérszívás!

dreamwork már megint

Ma azt álmodtam, hogy utaztam a kis piroson, és eszembe jutott, hogy véletlenül megöltem valakit, ezért üldöznek. Majd egyszer, amikor már nem a vonaton voltam, nálam volt a hangszerem, és az a nő, aki üldözött, el akarta tőlem venni, de féltettem, úgyhogy odaadtam valakinek, hogy vigyázzon rá, de előtte még egyszer fejbe is vágtam vele... Aztán történt valami, és amikor raktam vissza a tokba az oboát, a felső része olyan volt mint egy szaxofoné, a nád pedig puha volt és lógott.

Kérdem én. Normális vagyok?
A véletlen ölés mondjuk betudható a Gere-filmnek, amit már említettem. Nagyon mély nyomot hagyott bennem, tényleg.

yesterday

Néhány fénykép a hétvégéről. :)

Éppen a Láchídon bámészkodunk. Meg akartam mutatni Gábornak a bazilikát, és a környéket, mondván látnia kell, mert ott fogunk lakni... :D Ezért elmentünk oda. Aztán kisétáltunk a partra, onnan meg már muszáj volt átmenni a hídon. Aztán ott volt a vár.

Oda is fel kellett mennünk. Nem tehettünk mást. :) Úgyhogy fényképezkedtünk. Milyen szép a parlament... :)

Csak kár hogy Gábor feje belelóg... :P

Andiék is, a parlamenttel :)

Ez egy óráig tartott. Úgy volt, hogy visszafele is gyalog megyünk, de végül inkább hazavillamosoztunk, ami jó ötlet volt, mert valószínűleg éhen haltunk volna, mire visszagyalogolunk. :D Szerencsére ez nem történt meg, ezért volt energiánk egy kis Scrabble-re, Munchkin-ra, és Dominion-re. :)

like! :)

afternoon

Miután Gábor hazament, elkezdtem írni a motivációs levelemet és az önéletrajzot. Majd realizáltam, hogy nem kedden, hanem holnap 3-ig kell beadni. Na mindegy. Megírtam, de közben segítettem fordítani Anettnak, aztán megírtam a német beadandót holnapra. Most pedig be kéne fejeznem a TDK-t. Hozzáteszem, a fele sincs kész. És le is kéne mérnem. Majd meglátjuk ebből mi lesz. Azt hittem ez gyorsabban fog menni... :D