Eger trip

Hát tegnap visszatértem.
Kedden reggel indultunk a Keletiből, és negyed 12-re értünk oda Egerbe. Elég messze voltunk az szállástól, kb. háromnegyed óra séta volt mire felértünk (a vár mellett volt) beleszámítva azt is, hogy időnként nem tudtuk merre menjünk. De viszonylag egyszerűen odataláltunk. Egyszer egy nő odajött, hogy mit keresünk - ez jó, hozzá vagyunk szokva, hogy itt Pesten esetleg az ötödik ember megáll, de nem biztos hogy végighallgat, és esetleg még normálisan is viselkedik.
A szobámban egy cetli fogadott, hogy kérjem el a 307-es kulcsát. Ott lakott valaki a helyemen. Persze a hökösök magasról tettek rá, azt mondták, ha valami kínjuk van, majd lejönnek, ne foglalkozzak vele. Idő közben előkerítettem az illetékest, aki beköltöztette a barátnőjét a helyemre, úgyhogy este egy művelet volt bejutnom hozzájuk, aztán át a szobámba, mert senki nem volt közülük az épületben. Csodás. Csak egy kicsit néztek elmebetegnek amikor már harmadjára mentem le kicserélni a kulcsokat. Amúgy egyedül voltam a szobámban, aminek mellesleg nem lehetett becsukni - és így zárni sem az ajtaját. De szerencsére volt egy előszoba, ami szintén zárható volt, úgyhogy a cuccaim legalább nem voltak veszélyben.
Szóval kedd. Odaértünk. Arról beszélgettünk Sárival, hogy biztosan lesznek azért elszállt agyú hülyék. És az első ember akivel összetalálkoztunk? Ilyen volt. Hihetetlen! Az első kérdése az volt: És a te témád miért jelentős? Mindezt olyan stílusban, hogy nem tudod, a bicskád nyílik ki előbb, vagy ehelyett szaladnod kell hogy találj egy wc-t. Vagy valamit. Majd ezek után: Az én témavezetőm az egyetlen ember aki ezzel foglalkozik az egész országban! Hát, örülök neki, szivi. Nem hagytuk szegényt kibontakozni, mert végig a saját hülyeségeinken poénkodtunk, nagy valószínűséggel a gyerek elmebetegnek nézett, but nevermind, mi is őt. Még meg is jegyezte, hogy nem tűnök túl stresszesnek.
A konferencia. 8-an voltunk a tagozaton: angol nyelvű költészet és próza. Az előadások alapján úgy gondoltam, hogy nem voltam színvonal alatt. Volt például egy srác, aki az a típusú öntelt *** aki halálosan görcsöl, hogy ő legyen a legjobb. Olyan előadást tartott, amiből senki nem értett egy szót sem, felolvasta, tele volt idegen szavakkal és olyan bonyolult mondatokkal, hogy követhetetlen volt. Szegénybe jól bele is kötöttek. De a csúcspont Winnetou volt. Nem tudott angolul, összeszedetlen volt, makogott, és nevetségesen viselkedett, például úgy indította az előadást, hogy nem tartana magyar összefoglalót, ha valakit esetleg érdekel, szívesen elmeséli egy kávé vagy egy sör mellett valamelyik kocsmában. Majd miközben beszélt időnként odament a zsűrihez és töltött magának a vizükből. Ennek ellenére második lett! :D Az első pedig egy csaj, aki a Dorian Grayről írt. Az övé legalább jó volt.
Egy kicsit csalódás volt ez az egész, mert sokkal többet képzeltem bele, mint ami volt valójában. Persze örültem volna, ha helyezést érek el, de nem is emiatt, hanem azért, mert hogy Winnetou második lett, ezt valahogy nem tudom összerakni. Ahhoz képest, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak egy ilyen díjnak, egyáltalán nem biztos, hogy az kapja meg, aki megérdemli. Ha másra nem is volt jó, arra igen, hogy legalább azt láttam, hogy nem voltam rossz helyen. Úgyhogy reméljük legközelebb sikerül. Mert alapvetően magát az eseményt élveztem, jól éreztem magam az előadás alatt is, persze leszámítva, hogy ideges voltam.
Nagyon jó, hogy végre túl vagyok rajta.