Ma azt álmodtam, hogy utaztam a kis piroson, és eszembe jutott, hogy véletlenül megöltem valakit, ezért üldöznek. Majd egyszer, amikor már nem a vonaton voltam, nálam volt a hangszerem, és az a nő, aki üldözött, el akarta tőlem venni, de féltettem, úgyhogy odaadtam valakinek, hogy vigyázzon rá, de előtte még egyszer fejbe is vágtam vele... Aztán történt valami, és amikor raktam vissza a tokba az oboát, a felső része olyan volt mint egy szaxofoné, a nád pedig puha volt és lógott.
Kérdem én. Normális vagyok?
A véletlen ölés mondjuk betudható a Gere-filmnek, amit már említettem. Nagyon mély nyomot hagyott bennem, tényleg.
2011. április 3., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Érdekes. :) Azért remélem a valóságban senkinek a fején nem fogod szétverni az oboát. A véletlen gyilkolás meg "megesik" az emberrel. :D
köszi a biztatást :D ezek szerint csak normális vagyok ... :D
Megjegyzés küldése