Tetszett a HP, most mi lesz?

Az utóbbi hetekben-hónapokban megnéztük a Harry Potter filmeket, mert kimaradtak az életünkből (a könyvek is, de hát szakdolgozat írás stb. mellett nem áll neki az ember annak a kitudjahányezer oldalnak). Mire a sorozat végére értünk, arra az eretnek következtetésre jutottam, hogy tetszik a történet (annak ellenére, hogy helyenként lyukas, unalmas, vagy csak egyszerűen béna fordulatok vannak benne). Eszembe jutott például, hogy gyerekkoromban mennyit ábrándoztam arról, hogy van egy varázspálcám, vagy állattá tudok változni, vagy repülök seprűvel vagy anélkül... De hát ki nem? Aztán az jutott eszembe, hogy amikor a könyvek olyan sikeresek lettek, pont 12 voltam - kb mint a főszereplők - és mindenki az osztályban ezt olvasta, kivéve persze engem, mert olvastam egy cikket valahol, ami nagyjából úgy mutatta be a Harry Pottert, mint egy könyv, amit ha elolvasol, azzal átadod az irányítást a sátánnak az életed felett. Ettől, bevallom, megijedtem. Aztán később, már 16 évesen olvastam el az első kötetet, amit egy ültő helyemben elolvastam, mert szórakoztató, könnyed és érdekes volt, csak azért nem olvastam el a többi könyvet, mert - érthető módon - gyerekesnek találtam a történetet, és ezért nem különösebben érdekelt a folytatás. Viszont egyáltalán nem a bizonyos cikk által bemutatott ördögi horror jött át belőle, hanem az, hogy egy szórakoztató történet ami olvastatja magát, de igazából felszínes, és itt ennyi is. Igazából nem is értettem sokáig, hogy miért tetszik ez annyira az embereknek. Szóval most megnéztük a filmeket, és kezdem érteni, hogy miért is tetszik ez annyira az embereknek, és emiatt elkezdett az is érdekelni, hogy miért ágálnak ellene ennyire sokan, és ilyen vehemenciával, mint például annak a cikknek a szerzője. Tényleg ennyire veszélyes egy számomra ártalmatlannak tűnő mese csak azért mert Rowling kitalált néhány varázsigét? Akkor meg hogy tudjuk megállapítani, hogy mit olvashatunk anélkül, hogy kitegyük magunkat mindenféle ördögi erőnek, kísértésnek, mittudoménminek?

Szóval elkezdtem olvasni a találatokat, amit a google kidobott erre: "harry potter keresztyén szemmel".
Nem is tudom hány írást olvastam el (sokat, de nem kell aggódni, erre csak egy órát áldoztam a szakdogaírós időmből, ami egyébként már 81500 karakternél tart szóval szinte kész) de mindegyik ugyanarról szólt, néhány kiragadott részlet és Bibliai idézet alapján levonták azt a következtetést hogy maga a sátán fog saját kezűleg beszippantani, ha kinyitod. Valamit én nagyon félreérthettem, mert (igaz a film alapján) de én még értelmes és pozitív üzeneteket is véltem felfedezni benne... Itt biztos valami gáz van, na mindegy. Végül találtam egy előadást, ami tényleges kutatáson alapult, és hajlandó volt objektív és intelligens módon megközelíteni a kérdést, és tudomásul venni, hogy egy hitetlen ember nem fog a keresztyénség és a Biblia alapelveinek teljes mértékben megfelelő üzenetet kommunikálni, ami ettől függetlenül nincsen predesztinálva arra, hogy rossz legyen. Minden esetre ebbe most nem megyek bele, nem is tudom ezeket miért írtam le, talán csak azért, mert mostanában foglalkoztatott ez a kérdés, hogy hogyan lehet eldönteni azt, hogy mit jó vagy szabad olvasni és mit nem, hogy hol húzzuk meg a határt, mert hát részei vagyunk a világnak, és nem zárhatunk ki mindent ami oda tartozik, és nem is fekete vagy fehér minden. (Micsoda életbölcsesség!) Pl. vannak pozitív üzenetei a HP-nek.

Persze ez a kérdés nincs lezárva.

Bár ezzel nem azt akarom mondani, hogy a HP-t ért vádak teljes mértékben alaptalanok, vagy hogy ne kéne odafigyelni arra, hogy mit olvasunk, azért bemásolom ennek az írásnak a végét, mert szerintem érdekes, és mert végre valaki nem a véresszájú-jobbikosféle-sátánozás-mocskolódás stílusában szól hozzá.

"Végül, a Potter-regényekre (és hasonló dolgokra) adott egyházi reakciók alapján úgy érzem, hogy még komoly hívők is egészségtelen mértékben félnek saját maguktól, mintha egy mesekönyv is el tudná őket rángatni őket keskeny útról, félnek a saját gyermekeiktől, mintha a varázslatokkal teli mesevilág hatására szarvaik nőhetnének ki, vagy titokban véres csirkefejjel kántálnának az érettségi vizsgalap fölött, és félnek az ördögtől, mintha még az Istennél is nagyobb lenne. Ezért fontos látni, hogy mit ígér Isten a Bibliában: "Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek" (1Kor 7:14). "Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét" (2Tim 1:7)."