Nagyon szuper, hogy megjelent ez az írásod, nekem nagyon tetszik a stílusod. Szép logikus a szöveg. Nem lódítom, hogy teljesen megértettem, de jó volt olvasni. Remélem, hogy máskor is alkalmad nyílik majd jókat írni és publikálni. Szerintem kifejezetten jó, ahogy tárgyalod a keresztény, iszlám és tudományos próbálkozást arra, hogy fogást találjanak a szereplők a valóságukon. A nagy narratíva, mint a szeretet, ami hiányzik ezek mögül, határozottan jó irányvonalnak tűnik végül, ha az elégtelenséget szeretnénk elhagyni. Bennem felmerült a kérdés, hogy vajon akarnak-e a szereplők továbblépni, vagy a kiúttalanság érzésébe végleg beleszerettek. Hiszen ,úgy nem kellene szembe állítaniuk sosem a saját múltjukat és jelenjüket, amennyiben a kiúttalanságban maradnak, hiszen nincsen mérce, amivel ezt megtehetnék. Érdekes elgondolkozni a bevándorlóság milyenségén is, hiszen valahol most mi is ezt éljük. Talán itt is csak a szeretetet tudnám felhozni, mint helyrerakó erőt. Könnyebb az etikát a fizika módjára elképzelni, statikus törvényekkel, csak nehéz hinni abban, hogy ez valóban igaz lehet. Én hajlok arra, hogy etikai tövényszerűségekről értelmesen lehet beszélni.
1 megjegyzés:
Nagyon szuper, hogy megjelent ez az írásod, nekem nagyon tetszik a stílusod. Szép logikus a szöveg. Nem lódítom, hogy teljesen megértettem, de jó volt olvasni. Remélem, hogy máskor is alkalmad nyílik majd jókat írni és publikálni.
Szerintem kifejezetten jó, ahogy tárgyalod a keresztény, iszlám és tudományos próbálkozást arra, hogy fogást találjanak a szereplők a valóságukon. A nagy narratíva, mint a szeretet, ami hiányzik ezek mögül, határozottan jó irányvonalnak tűnik végül, ha az elégtelenséget szeretnénk elhagyni. Bennem felmerült a kérdés, hogy vajon akarnak-e a szereplők továbblépni, vagy a kiúttalanság érzésébe végleg beleszerettek. Hiszen ,úgy nem kellene szembe állítaniuk sosem a saját múltjukat és jelenjüket, amennyiben a kiúttalanságban maradnak, hiszen nincsen mérce, amivel ezt megtehetnék. Érdekes elgondolkozni a bevándorlóság milyenségén is, hiszen valahol most mi is ezt éljük. Talán itt is csak a szeretetet tudnám felhozni, mint helyrerakó erőt. Könnyebb az etikát a fizika módjára elképzelni, statikus törvényekkel, csak nehéz hinni abban, hogy ez valóban igaz lehet. Én hajlok arra, hogy etikai tövényszerűségekről értelmesen lehet beszélni.
Megjegyzés küldése