Hogy finoman fogalmazzak, a napokban nem voltam igazán formában. Ez azzal is járt, hogy szörnyű hangulatban voltam - és bár ezért részben a hormonjaimat hibáztatom, tényleg hajlamos vagyok arra, hogy elcsüggedjek, aztán ne (vagy csak nehezen) vegyem észre és tudomásul az apró jó dolgokat, amik történnek.
Ma (többek között) azt olvastuk, hogy "Örökké ujjongjanak... Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet." (Zsolt 5,12) Aztán miközben olvastuk az ehhez tartozó magyarázatot, azon gondolkoztam, hogy tényleg sokkal több okom lenne az "örvendezésre", és beugrott a "LégyHálásHogyLáss" facebook-kihívás, aminek elvileg pont ez a lényege: minden nap ki kell írni, hogy miért hálás az ember, hogy így jobban tudatosuljanak az "élet apró örömei" is, amiért van okunk hálát adni. Nem mintha ezt nem lehetne megtenni kihívás nélkül, de - ha nem is facebookon, hanem inkább itt - úgy döntöttem, hogy belekezdek. Elvileg 33 napos... De mit tudom én... Mindegy is. :)
Szóval #1. nap
Hálás vagyok azért, hogy habár nem választhattam, de ilyen tündéri védőnőm van (ma volt nálam), és azért is, hogy eddig semmi gond nem volt. Hálás vagyok, hogy ma találkoztam egy barátnőmmel, akit ezer éve nem láttam. Végre elkezdtem rendszeresen - minden nap - mozogni, és hálás vagyok azért, hogy ez egyre több örömet is okoz.
2015. január 7., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése